Mi magyarok, és a Cosma

[admin]

Mi magyarok, szeretjük a felelősséget áthárítani más nemzetekre, etnikumokra, ha nem a mi elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok. Nézzük csak, hogyan is néz ez ki minálunk személyes tapasztalataim tükrében.
A média népnevelő hatása fokozatosan nő a mai magányos világunkban. A magyar médiában ha nemzeti identitásról van szó, tombol a ferdítés, de magyar bűnbak soha sem lehet! Amikor egy Erdélyi nevű, vajdasági magyar több kis üzletet kirabolt, több embert megölt, akkor ő a médiában egyből jugoszláv lett, véletlenül sem volt határon túli magyar. Magyarul tökéletesen beszélő gyilkosokról is hallottam már a médiában a "románok" titulust.
A móri gyilkosok is először jugoszlávok, ukránok, na meg a jó ég tudja, hogy kik nem voltak még, de magyarok véletlenül sem! A Cosma támadói közül is csak a cigány külsejűeket szereti a magyar média a címlapon mutogatni, pedig a behajtó banda vegyes nemzetiségű volt. Egyébként a bűnbandák belső életében az etnikumnak nincs jelentősége! Azért a mi Whiskysünk már határon túli magyarrá vált, nincs igazam?
Akkor nézzük most a mi cigányainkat!
Cigány kisebbség egész Európában él, mégsem tudom elképzelni, az ausztriai cigányokról a részvételt a veszprémihez hasonló szörnyűségekben. Az 5,5 milliós Szlovákiában, majdnem annyi cigány él mint nálunk, aztán Romániában is meghaladja a 10%-ot a cigányok aránya a lakosságban - még sincsenek a magyarországihoz hasonló esetek. Pedig a szomszédos országok sem tesznek többet a cigányság akklimatizálódásáért, csak a szomszédos országok rendőrségei sokkal jobban átlátják, kezelik a cigányok bűnöző rétegeit. A siófokihoz hasonló rosszindulatú cigány felvonulások is csak Magyarországon történhetnek meg. A magyar polgárok, magyar rendőrök konfliktuskerülése, lelketlensége, sok esetben számomra már elképesztő volt.- Hol vannak már az ötvenes évek, amikor lelkesedéssel, bátorsággal aranycsapatot, 56-ot adtunk a világnak - Mi lett ebből a nemzetből!? Az előbb említett siófoki erőszakos cigány felvonulás láttán senki sem hívta, követelte a rendőrséget a felvonulás megállításáért. Veszprémben is állítólag, már több helyről fizetés nélkül távoztak a behajtók, de ott se zavart ez senkit sem! Sajnos a csoport szellem extra erőt, bátorságot, gátlástalanságot ad az emberek többségének, amitől a magyarok sem mentessek! Sajnos, ezt már én is többször tapasztaltam Magyarországon. A sok esetben előnytelen fekete hajam, rendszerint borotválatlan arcom, kopott ruhám, gyakori futva közlekedésem miatt, egyszer-kétszer már én is a célpontjává váltam a rendészeknek, rendőröknek.
A 90-es évek elején, egy alkalommal a Blaháról, a Színház utcán keresztül a Teleki tér felé futottam, amikor egy kocsmarazzia került az utamba, ahol a rendőrök megállítottak a személyazonosságom igazolása miatt. Ezek után én előzékenyen átadtam az irataimat a rendőröknek, de ők azt még 10 perc múlva sem ellenőrizték a papirjaimat, amiért én már nem a legnagyobb örömmel kértem őket az irataim ellenőrzésére. Majd ha sorra kerülök!- Válaszolta nem éppen udvariasan az egyik rendőr. A kocsmai balhé miatt, még nagyon sok igazolvány volt előttem, én pedig megbeszélt időpontra mentem volna, s ezért pár perc után dühösen megjegyeztem: szemetek a magyar rendőrök! A megjegyzésem után az egyik rendőrtől kaptam egy ütést az arcomra, ami után én önvédelmi reflexből, ellöktem őt magamtól. Erre válaszul 3 rendőr nekem esett és az autóba tuszkolt, majd a kerületi kapitányságra vittek, ahol már csak a fogdaőrtől kaptam egy sportos gerincrúgást. Rövid bent tartózkodás után kiengedtek, én pedig azonnal fölhívtam a rendőrségi ügyekkel foglalkozó illetékes TV adót a tanuk kerestetése miatt. A hívásom természetesen, teljesen felesleges volt.
Az alig várt 2004-es EU csatlakozásunkat, azonnali ausztriai vállalkozással kezdtem, de sajnos 2004 decemberében Budapestre kellett jönnöm, amit egy kis józsefvárosi piac nyújtotta csemegével akartam kiegészíteni. Nem találtam semmi vásárolni valót, s így a nagyon kevés időm miatt, futva akartam a Ganz-telepen leparkolt autómhoz visszatérni, amikor egy tenyeres-talpas rendész rám üvöltött: te feltörtél egy autót! Amire én hasonló hangnemben visszaszóltam. Szavaim hallatán 4 rendész azonnal bekerített, majd az egyik közölte velem, hogy most meg leszek verve, mert csúnyán beszéltem a kollégájukkal! Ha netán megpróbálok elfutni, akkor sokkolóval leszek megállítva! Nem is kellett sokat várnom egy szépen kivitelezett küzdősportbeli rúgásra, s máris padlót fogtam! Majd kaptam még egy-két rúgást a fémekkel,műanyagokkal teletűzdelt hátamra, de szerencsémre nem találtak műtéti pontot, így a hátamnak semmi komolyabb kárt nem tudtak okozni. Ha szegény Simont nem ütötték volna agyon, akkor valószínűleg velem sem olyan kíméletesek a rendész urak! Lábra állásom után, többször hívtam a rendőrséget, de a járőr urak több mint 40 perc után se értek oda, amikor egy kedves idős portás odajött hozzám közölni, hogy hiába várok, mert a rendész vezető az illetékes rendőrkapitányságon volt tiszti beosztásban. Nagyon sok időt elvesztegettem, s ezért nem akartam már órákat a rendőrségen tölteni, inkább fájós lábbal tovább bicegtem a dolgaimat intézni. Másnap a szűnni nem akaró fájdalmaim miatt, a Mosonmagyaróvári kórházba mentem, ahol begipszelték a bal lábamat.
Ha ezt tudtam volna, akkor még Budapesten orvoshoz, rendőrségre és ügyvédhez megyek. Így most ezek a teendők Mosonmagyaróváron szakadtak a nyakamba.
A lábam begipszelése után, azonnal áttaxiztattam magam a Mosonmagyaróvári Rendőrségre, feljelentést tenni az ügyeletes tisztnél, aki a zárójelentésem megtekintését kővetően közölte velem, hogy nincs törés, így 8000 forint összeget kell fizetnem a feljelentésért! Hát ez már sok volt nekem Magyarországból, inkább taxival elvitettem magamat a bécsi üzletemet kinyitni, majd azonnal engem, helyettesítő eladót kerestem. Na meg, pár száz eurót eltelefonáltam az illetékes budapesti rendőrkapitányságra, és ügyvédhez. Én kis naiv még a médiát is össze-vissza hívogattam, természetesen teljesen feleslegesen. Ezt követően több mint egy hónapig az üzletemben aludtam, nem éppen emberi körülmények között .A gipszem levétele után személyesen megkerestem az illetékes rendőrkapitányságot, megint csak hiába. Az ügyvédem sem ajánlotta a további jogi próbálkozásokat.
A történetem a médiát most sem érdekelte, a rendőrség, pedig felfüggesztette az ügyemet, örökre!
Nemsokára az osztrák rádióban, egészen jól kivehetően hallottam, hogy a mi Zsanettünket rendőrök a szájával kényszeríttették a bírság megfizetésére. Ő vele aztán a média foglalkozott bőven Magyarországon, de természetesen Zsanett számára csak feleslegesen! A végén még Zsanettünket újból meg akarta a rendőrség szopatni, "hamis váddal"!
Igazán nem is erről akartam írni, hanem a Cosmáról, ami minden magyarnak a szégyene, és a vétke. Kukkantsunk csak egy kicsit Veszprémbe!
A macsó-bűnözők, valószínűleg védelmi pénzbehajtás miatt mentek a Patriótába, ahol véletlenül külföldi kemény fiúkba botlottak, akiknek nem volt teli a nadrágjuk kakival, mint a magyaroknak, magyar rendőröknek. A külföldi sportolók valószínűleg teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a behajtó-macsóknak az összecsapásaikban, de a bűnöző macsók vesztesen nem mehettek el! Ha ők ilyen kemény ellenállásra lettek volna felkészülve, kés helyett baseball-ütőket, sokkolókat és hasonlókat visznek magukkal, vagy el se mennek a Patritába a "tekintélyüket" rombolni. Ha a behajtók színtiszta magyar fiúk lettek volna, ők sem viselkednek kevésbé brutálisan.
Miért történhetnek nálunk ilyenek meg? Miért nincsenek ilyenek Ausztriában? A magyar rendőrség, gyakran rosszul, törvénytelenül látja el a feladatát, ami ellen a magyar polgárok is tehetnének valamit. Ki kényszeríthetnék a demokrácia szabályait, vagy mi nem is akarunk már demokráciát?
Ehhez elmesélek még egy-két személyes régebbi történetemet, amivel csak azt akarom bemutatni, hogy a legtöbb országban hogyan viselkednének az emberek a következő szituációkban. A városmajori uszodából jöttem, amikor két a társadalmi ranglétra alján lévő veszekedő emberbe botlottam, ahol furcsa módon egy nő ütlegelés kiséretével üvöltött egy nála jóval erősebb férfival. Ezt látva én is csatlakoztam nézőnek a 3 ott álló férfi mögé. A kicsit viccesnek tűnő férfiverés hamarosan fordulatot vett, amikor a férfi ököllel olyat ütött a nő arcába, hogy ő fröcskölt a vértől. Ekkor én gyorsan az előttem álló három férfira pillantottam, látva a mozdulatlanságukat, azonnal a hölgyet tovább ütlegelni szándékozó férfihoz léptem, és a mellkasát megragadva földre taszítottam. A férfi ezek után megalázkodva elkezdte ecsetelni nekem az összetűzésük okát. Hamarosan a szirénázó rendőrautó is megérkezett, én pedig azonnal az autóm felé siettem. Hála istennek ezt mindenki szó nélkül tolerálta.
Ennél volt, számomra sokkal kellemetlenebb bűnügyben is részem. Egy csendes reggel Nyírbátor felé tartottam autómmal, amikor hirtelen egy teherautót szabálytalanul előző autó termett előttem! Ezek után én jobbra, kikaptam a kormányt az árok felé, majd az útpadkán próbáltam az autómat balra visszahozni az útra, de alaposan megcsúszva a teherautót követő kis Polski felé tartottam, amire én újból kikaptam a kormányt jobbra, majd nem nagy sebességgel az árokba csapódtam. Ezek után enyhe fájdalmakkal a manőveremre büszke, nyugodt tekintettel kiszálltam az autómból. Én őszintén örültem a sérültek nélküli balesetemnek, gondolva, hogy nekem ebből anyagi károm nem lehet. Csak ekkor jött számomra a szomorú meglepetés! A baleset helyszínen maradt hét tanúja közül senki sem árulta el az autó típusát, rendszámát. A balesetemet követő súlyos kárlavina miatt nem csak a 7 nem tanúskodó embert okolom, hanem a magyar jogot is, mert a magyar jog nyilvánosságra hozza a tanuk nevét. Mint például a móri gyilkosságoknál rossz információt nyújtó, bűntett előéletű személy nevét a Kossuth Rádió legalább tízszer bemondta, valószínűleg a feleslegesen kifizetett 25 millió forint miatt. Persze a rendőrség image rombolása is közrejátszhatott a bosszúban, vagy ki tudja? Ebben az elképesztő, hogy ez eddig még egy jogi, média szakembert se zavart!?
Írásomat egy olyan történettel zárom be, amely Nyugat-Európában csak egy normális viselkedés lenne a rendőrök negatív intézkedésével szemben.
A Teleki téren a 90-es években egy hajléktalant pusztán a némi dühös visszabeszélése miatt, a rendőrök elkezdtek ütlegelni, amire én emelt hangon megkérdeztem tőlük, hogy most miért bántják a szerencsétlent!? Erre a rendőrök némi hőbörgéssel abbahagyták a hajléktalan verését, és távoztak.